[14."Harry Styles a testvéréhez költözött?"]

Spencer Styles
2012. Szeptember 29. 
London. 


Ahslyn néhány napja ment el, ezzel összetörve kisöcsémet. Persze előtte megbeszélték, hogy együtt maradnak, amíg tudnak, de szerintem mindketten tudják, hogy a kapcsolatuk nem fogja túlélni. Ashlyn-nel azóta is próbálok mindennap beszélni, és tudom, hogy ő is rettentően szomorú és magányos. Nincsenek még barátai odakint, amitől csak rosszabb a lánynak.

Az öcsém. Na, ő sokkal rosszabbul viseli, hogy ilyen távol van szerelmétől. És, ha így folytatja én is nagyon rosszul fogom viselni.

Ash repülője talán egy órája ment el, Harry pedig azóta nálam sír. Na, jó nem. Bömböl, bőg. Komolyan, ha nem tudnám, hogy 18 éves azt hinném, hogy most lett 3. Gondoltam, ha már sír is, akkor enni is fog, így megkértem Liam-et, hogy hozzon egy kis fagyit, hátha jobb lesz a testvéremnek.

-Héé, öcskös – huppantam mellé, a földre – mert, hogy nem volt hajlandó leülni a kanapéra – és szorosan megöleltem. – Ne, sírj.

-De, olyan rossz. – fújta ki az orrát, egy újabb zsebkendőbe. – Mi van, ha talál valaki mást?

-Nem fog mást találni. – mondtam kicsit idegesebben, mert nem akartam, hogy ezen gondolkozzon. – Miért találna mást, ha itt vagy neki te?

-De, ha talál valakit, aki ott lesz vele mindig és mindenhol, azt sokkal jobban fogja szeretni.

-Annyira hülye vagy, Harry. – puffogtam idegesen. – Attól, hogy nem látod annyit, még ugyannyira szereted, nem?

-De. – motyogta lehajtott fejjel. – Köszönöm.

-Mit?

-Azt, hogy a testvérem vagy, és hogy soha nem hagysz cserben, és mindig észhez térítesz, akár 5 perc alatt. – emelte fel a fejét. Könnyek szöktek a szemembe, és eszembe sem volt letörölni őket. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam, hogy tudja rám bármikor számíthat.

-Ez a dolgom, nem? – suttogtam. –Szeretlek, öcsi. – nyomtam egy puszit az arcára. –Na, húzás haza! – álltam fel mellőle, s kényszerítettem, hogy ő is ezt tegye.

-Mi? Máris kidobsz? – kerekedtek el a szemei. – Szívtelen dög. – nyújtotta ki a nyelvét, viszont az előző szomorúsága és könnyei már sehol sem voltak.

-Pfff.

Napokkal később tehetetlenül álltam a nappalim közepén és néztem az odapakolt cuccokat.

Harry még tegnap éjszaka jelent meg nálam, és jelentette be, hogy ide költözik, mondván „Mindketten szinglik vagyunk, és ő már nem bírja a magányosságot. Amúgy sem bírja már nézni, Louis és új barátnője enyelgését. És, legalább még figyelni is tud rám.”  Az utolsó indokát nem igazán értettem, hogy mire is értette. Azonban pár perccel később, mikor Liam megérkezett, hogy beszélgessünk egy kicsit, Harry szigorú tekintettel hazaküldte szegény srácot.

Nem értettem testvérem viselkedését. hiszen semmi nincs köztem és Liam között. Lehet nem is akarja, hogy legyen.

Reggel úgy ébredtem, hogy tudtam nem kell rohannom sehova, van időm meg reggelizni rendesen, elmenni egy kicsit vásárolni, Louise-val.

Harry még javában húzta a lóbőrt, így volt időm egy kicsit átszökni Liam-hez, hogy beszélgessünk.

Halkan csuktam be magam mögött az ajtót és még pizsamában igyekeztem Liam lakásához. A srác kómás fejjel, félig csukott szemmel nyitott ajtót és engedett be.

-Jó reggelt! – köszöntem felpörögve, s konyhájába léptem, hogy kávét készítsek 2 személyre.

-Szia – motyogta szemeit dörzsölgetve. – Te, miért nem alszol? – kérdezte, miközben letette a kávét az éjjeli szekrényre, majd eldőlt az ágyán. – Gyere, aludni. – húzott be maga mellé.

-Hééé, mit csinálsz? – kuncogtam, miközben áttette a karját a derekamon.

-Alszom. – suttogta, és közelebb húzott magához.  Reméltem, hogy nem érzi remegésem, és, hogy a szívem is háromszor hevesebben vert.

-Liam, ne most aludj! – suttogtam, de reménytelen volt. Már mélyen aludt. Mivel szorosan tartott maga mellett, így mozdulni is alig tudtam.

Az éjjeli szekrényén kezdtem nézelődni, és találtam is olyat, ami érdekelhet.

A címlapon az öcsém is szerepelt, valamint egy kisebb képben ott volt Liam is. érdeklődve nyitottam ki az újságot, hogy elolvassam mi is van a cikkekben.

„Harry Styles testvéréhez költözött?

A napokban felröppent a hír, hogy a híres banda legfiatalabb tagja és párja, Ashlyn Tracell szakítottak, de a szerelmesek megcáfolták a dolgokat, miszerint csak arról van szó, hogy Ashlyn Amerikába költözött.

Újabb hírként érkezett hozzánk, hogy a fiatal srácot a napokban nagy táskákkal látták nővére lakása előtt, valamint egyre kevesebbet látják a Louis Tomlinson-nal közös lakásában.

Vihar van a paradicsomban? Vége a Larry Stylinson-nak?

Harry vajon, miért költözött Spencer lakására? Hogy figyelje testvérét, aki az újabb albumukon dolgozik?”

Kuncogva csóváltam a fejemet, nem hittem el, hogy már megint a srácok magánéletével foglalkoznak. Tovább lapoztam, hogy elolvassam azt a cikket, ami Liam-ről szól.

Nem lepődtem meg, mikor megláttam, hogy én is szereplője vagyok a cikknek.

„Spencer Styles és Liam Payne együtt?

Sokszor hozták már össze a két fiatalt, azonban ők ezt tagadták, nekünk meg nem volt „bizonyítékunk”. Egészen idáig, ugyanis egy névtelen forrás beküldött egy képet, amin Spencer és Liam félreérthetetlen pózban vannak, Los Angeles partjain.

Liam a mólón ül, miközben mohón falja a lány ajkait.

A kettejük között lévő kapcsolat, most már tagadhatatlan. Azonban a kép még a turnén készült azóta pedig több, mint 4 hónap telt el, és soha nem láttuk őket együtt. Lehet, hogy a csók a kapcsolatuk lezárása volt?”

-Ezt nem akartam, hogy elolvasd. – suttogta Liam.

-Miért? – fordultam meg karjai között, nem számolva azzal, hogy vészesen közel kerültem hozzá.

Meleg lehelete csiklandozta az arcomat, mégis uralkodtam magamon és, a szemeit néztem tökéletes ajkai helyett.

-Mert, marha nagy hülyeség. Nem akartam, hogy ezen járjon az eszed. – sütötte le szemeit. Óvatosan simítottam végig puha arcán, mire felnyitotta a szemeit.

-Nem járt ezen az eszem. Nem érdekel. Hazudjanak, amit akarnak. – vontam vállat, és nyomtam egy puszit az arcára. – Kialudtad, magad? – kérdeztem mosolyogva.

-Nem nagyon, de gondolom oka van, hogy most itt vagy. – mosolyodott el csukott szemmel.

-Olyan rég beszéltünk. – motyogtam szomorúan.

-Valóban, de nem tudok mit csinálni a magányos kisöcséddel. Miért figyel téged ennyire?

-Nem akarja, hogy én is csalódjak, vagy mi. – húztam meg a vállamat.

-Mégis kiben csalódnál? – húzta fel a szemöldökét. Még szorosabban húzott magához, bár kétlem, hogy lassan lehetséges lett volna.

-Gondold végig, a „kapcsolatunkat”. – néztem rá komolyan, mire elgondolkozott. – Azért nem mondanám egészségesnek, és gondolom te sem. – magyaráztam, miközben ujjaim haján szántottak végig. Emlékszem, hogy egy kicsit kiakadtam, mikor megláttam, hogy megvált göndör fürtjeitől, és félcentisre nyíratta frizuráját. Nem is volt mibe beletúrnom. Kezei bejutottak hosszú felsőm alá, egyből tudtam, hogy nem is gondolkozik. A derekamat simogatta, s nyakamat kezdte el apró csókokkal behinteni. – M-mit művelsz? – motyogtam, de eszemben sem volt eltolni magamtól. Nyakánál öleltem át.

-Olyan régen voltunk, már együtt. – kerekedett felém, és elkezdte lehúzni rólam a saját felsőjét.

-Li-liam, ne. – toltam el magamtól, fájó szívvel. – Nem lehet.

-Miért? – kérdezte kicsit idegesen. Kezeivel fejem mellett támaszkodott meg, arca vészesen közel volt az enyémhez.

-Mert én nem akarok ilyen kapcsolatot. Sőt, semmi nincs köztünk. – mondtam, majd lelöktem magamról. Megigazítottam a felsőmet, és szó nélkül otthagytam.

Idegesen vágtam be magam mögött az ajtót, ezzel halálra rémisztve kakaót kortyolgató öcsémet.

-Hééé, Spenc, mi történt? – pattant fel a bárszékről, s jött elém.

-Semmi. – vágtam oda neki, majd kikerülve őt a szobámba siettem.

Cirmoskáim, meghoztam az újat, remélem tetszett. Igen, gonosz vagyok, mert még jobban széttörtem a "Stayne" kapcsolatot, de nyugiii:) Szerintem kicsit zavaros lett, bevallom a most következő részeket megkönnyeztem. Nem, nem azért mert meghatóak. Rengeteget szenvedtem velük. 
Várom a cukker véleményeket! Legyetek jók, Marharépácskáim!:) 

Guten Tag, Babes

xxx.En_Payne