Lassan 5 éve, hogy megismertem a srácokat, velük együtt Niall-t. 4 és félévig voltam az álbarátnője, és féléve jöttem haza, irányítani az állomást. Megvallom, nagyon nehéz volt ott hagynom Londont, Niall-t. Igaz, hogy 4,5 évig voltam mellette, csak barátként, de a végére beleszerettem.
A One Direction nem oszlott fel, de már nem volt ránk szükség. A fiúk jelenleg is turnéznak, így a rajongóknak egy ideig még nem tűnik fel, az eltűnésünk.
Mióta hazajöttünk Mara láthatóan magába roskadt, dolgozni is csak néha jön be, ha nagyon muszáj, egyébként otthon dolgozik.
Én próbálom magam tartani, ami nehezen, de megy. 1 hete, már nem sírom magam álomba, csak néha-néha használok el egy 100-as csomag zsepit, mert az ajándék pólójából kiment a csodálatos illata.
Mara hozzám költözött, mert nem bírta, hogy magányos. A mellettem lévő szobában lakik, de még így is hallom, ahogy szipog, és nézi a romantikus filmeket.
Mára szabadnapot adtam magamnak, azzal a céllal, hogy egy kicsit elfelejtsem Niall-t, és azt, hogy itt van New York-ba. Elmegyek vásárolni, és masszásra, Mara pedig velem tart.
-Mara, gyere! Elkésünk a masszásról - kiabáltam az emeleten tollászkodó lánynak. Valamilyen morgást hallatott válaszként. A csengő zavarta meg a nyugodt csendet.
-Belen, nyisd ki! - kiabált Mara. Persze, most megszólalsz.
Unottan blattyogtam el az ajtóig, azt remélve, hogy valamelyik ügynöknek nyitok ajtót, mert nem ért valamit. Legnagyobb meglepetésemre senki nem állt az ajtóban, csak egy csokor rózsa pihent a lábtörlőn. Csodálkozva vettem fel, majd olvastam el a benne lévő kártyát.
"Kövesd az utasításokat!
Menj arra a helyre, ahol először megcsókoltalak. Igazából."
Nem mertem biztosra mondani, csak reménykedtem benne, hogy ő küldte a rózsákat. Percek óta álldogáltam az ajtóban, mikor megjelent a postás.
- Hello, Mike - mosolyogtam rá.
-Hello, Belen. Mara itthon van? Csomagot hoztam neki, és az orromra kötötték, hogy személyesen kell átvennie. - magyarázott.
- Persze. Szólok neki. - befordultam a nappali felé, s kiabálni kezdtem - Mara, csomagod jött! -visszafordultam Mike-hoz -Megmondanád neki, hogy el kellett mennem, majd később jövök? - lassan bólintott, én pedig kocsiba ültem és a Times square felé hajtottam. Amikor megérkeztem a McDonald's-hoz, egy újabb csokor rózsa várt. Komolyan? Mit kezdek én ennyi rózsával?
"Emlékszel, arra, mikor körbevezettél a Central Parkon? És arra is, hogy ott hol csókoltalak meg? Igen? Szuper! Keresd meg a következő utasítást!
Ui:Nyugi, nincs több rózsa.
Uui: Utolsó utasítás."
Egyre biztosabb, hogy Ő küldte. Újra kocsiba pattantam, és a Central Parkhoz hajtottam. A padot nem kellett sokáig keresnem, hisz' nem kicsit volt feltűnő, a Nilen felirat. Mikor idekerült, még nagyon az elején voltunk a kapcsoltunknak. Sőt. Az volt a legeleje. Ott kért meg, hogy legyek tényleg a barátnője. A pad aljára volt erősítve, egy kis doboz, amiben egy apró nyaklánc lapult, szív medállal, alatta pedig az utolsó utasítás.
"Menj haza. Remélem tetszik a nyaklánc."
Ennyi? Komolyan, ennyi miatt utaztam végig a városon? Szórakozik velem? Csalódottan furikáztam haza, de ott nagy meglepetés ért. Több száz lány tolongott, hogy minél előrébb kerüljenek. Utat törve magamnak, jutottam el a házam ajtajáig, és mikor megláttam, nem hittem a szememnek. Fél éve nem láttam, és mennyit változott. Haja, már inkább barnás volt, csak a vége virított szőkén. Kék szemei szomorúan csillogtak. Mintha izmosabb is lenne, sőt még nőtt is.
- Niall?! - hangom szokatlanul vékony volt, mintha nem is az enyém lenne. Felém fordult és aranyosan elmosolyodott.
- Lányok - fordult a rajongók felé, akik visítással jelezték, hogy minden figyelmüket neki szentelik. - Nem bánjátok, ha most Belen-nel töltök egy kis időt? A visítást, igennek veszem - mosolygott. Mivel a lányok leállíthatatlan sikításba kezdtek, Niall átölelte a derekamat, és úgy mentünk be a lakásba.
- Most már értem, miért kellett végig furikáznom a városon. - kuncogtam, ahogy végig néztem a nappalin. Mindenhol rózsák voltak, és gyertyák égtek. - Niall - fordultam felé könnyes szemmel. Folytattam volna, de azonnal megcsókolt. Szorosan öleltem magamhoz. Fél éve még csak nem is beszéltem vele, nem ölelhettem meg, nem csókolhattam meg, nem érezhettem a csodás illatát. Most itt volt, velem, mellettem. Féltem, hogy csak álmodok, a sok sírástól, már azt képzelem, hogy itt van. Nem baj, ha képzelgek is, akkor is ugyanúgy csókol, mint fél éve.
- Nagyon. Nagyon. Hiányoztál, Belen - motyogta a csókjai között. Bele mosolyogtam a csókba, miközben a könnyek megállíthatatlanul csorogtak a szemeimből. - Mi a baj, Belen? Rosszat mondtam? - arca aggodalmassá változott. Nevetve megráztam a fejemet, és most én csókoltam meg Őt.
- Félévig szinte minden nap álomba sírtam magamat, a hiányod miatt, ráadásul a pólódból is kiment az illatod. - mosolyogtam rá, megkönnyebbülten felsóhajtott, és felkapott, hogy megpörgethessen. - Tegyél le! - vinnyogtam. Óvatosan letett, de továbbra is szorosan ölelt magához.
- Soha, nem hagylak magadra. - motyogta ajkaimba. Miután, nehezen, elváltunk egymástól, leültetett a kanapéra, s szorosan mellém ült. Kuncogva hajtottam fejemet a vállára, és azt kívántam maradjunk így örökre. - Mennem kell -sóhajtott.
- Szóval itt hagysz? - kérdeztem felé fordulva, és erősen koncentráltam, hogy ne sírjak megint.
- Bels, még nem fejeztem be - nevetett és apró csókot nyomott ajkaimra - Te is jössz velem.
- Te-tessék? De, hogy? Én dolgozom! Niall, én vagyok az amerikai FBI igazgatója - mondtam csalódottan. Ez az első alkalom, hogy nem örülök az az állásomnak. De Niall, ahelyett, hogy szomorú lett volna, csak mosolygott, s még egy apró csókot nyomott ajkaimra.
-Ezt olvasd el! - nyomott a kezembe egy papírt, amin az FBI logója díszelgett. Szájtátva olvastam végig a sorokat, a könnyek újra folyni kezdtek szemeimből. Niall elintézte, hogy áthelyezzenek a londoni állomásra. Sírva borultam a nyakába, s olyan szorosan öleltem, mint még soha. - Bels, ez a félév, amit nélküled kellett kibírnom, borzasztó volt. Annyira sajnálom, hogy csak most tudtam eljönni, de a turné miatt semmire nem volt időm. De, én nagyon-nagyon szeretlek, és nem tudok nélküled élni. - mondta mélyen a szemembe nézve. - vártam, hogy lesz-e valami folytatása, ami esetleg meggondolatlanság lenne. Igaz, Wendy, a nagynéném egy ideje, azzal nyaggat, hogy ideje lenne férjhez menni. Szerencsére Niall, nem gondolt erre a dologra.
- Én is nagyon-nagyon szeretlek, Niall, el sem tudod képzelni mennyire. - mondtam és én csókoltam meg Őt. Megfogta a kezemet és úgy húzott fel a kanapéról.
-Pakolj össze, addig készítek valami kaját. -mosolygott és elengedett. Szerencse, hogy félévig nem voltam hajlandó kipakolni a bőröndjeimet, így nem kellet sokat csomagolnom. Boldogan mosolyogva sétáltam le a lépcsőn, ahol Niall már kész melegszendvicsekkel várt.
-Ez aztán a főző tudomány, Horan -nevettem el magamat.
-Fogd be, Faith. Nem mindenki lehet olyan tehetséges szakács, mint te - nevetett Ő is. - Induljunk, mert lekéssük a turné utolosó koncertjét. -ragadott karon, s úgy húzott ki a házból, ahol a rajongók egyre többen lettek.
XXX
A koncert végéhez közeledve, Niall kezdett egyre furábban viselkedni. Egyfolytában a zsebében turkált, többször is leverte a víz és még a szöveget is elfelejtette. Idegesen szuggeráltam a színpadon lévő srácot, aki már percek óta a homlokát törölgeti. Harry óvatosan oldalba bökte, mire döbbenten felnézett. Zavartan elmosolyodott, s felém tekintett. Sóhajtott egy nagyot, majd szájához emelte a mikrofont.
- Sajnálom, de ma nekem ez nem megy - hajtotta le a fejét és a földre dobta a mikijét. A rajongók hangos őrjöngésbe kezdtek. A fiúk értetlenül állták körbe az összezuhant srácot. Susmogásba kezdtek, és pár perccel később vigyorogva váltak szét. Niall is mosolygott. Felvette a mikrofont a padlóról, és mosolyogva nézett rám. Attól a mosolytól még mindig összeszorul a gyomrom, és a szívem esze-veszett ütemben kezdett dobogni.
- Lányok, tudjátok, hogy már lassan 5 éve boldog vagyok, csodálatos barátnőmmel - nézett a rajongóikra. - Tudom, hogy 5 év alatt sokan megkedveltétek, de egy páran, még fújtok rá. Ezért is kérek bocsánatot a következő tettemért. - hirtelen fordult felém. A szívem azt hiszem kihagyott egy ütemet, ahogy rám nézett. - Bels, megtisztelsz azzal, hogy a feleségem leszel? - szemeibe könnyek gyűltek és nem érdekelt, hogy lányok ezrei látnak minket, vadul bólogatva futottam felé, és ugrottam nyakába.
- Igen. - elhúzódott tőlem, gyorsan megcsókolt.
-Lányok, bemutatom, a menyasszonyomat, Belen Faith-t. - mondta boldogan és a közönség felé fordított.
- Sajnálom, de ma nekem ez nem megy - hajtotta le a fejét és a földre dobta a mikijét. A rajongók hangos őrjöngésbe kezdtek. A fiúk értetlenül állták körbe az összezuhant srácot. Susmogásba kezdtek, és pár perccel később vigyorogva váltak szét. Niall is mosolygott. Felvette a mikrofont a padlóról, és mosolyogva nézett rám. Attól a mosolytól még mindig összeszorul a gyomrom, és a szívem esze-veszett ütemben kezdett dobogni.
- Lányok, tudjátok, hogy már lassan 5 éve boldog vagyok, csodálatos barátnőmmel - nézett a rajongóikra. - Tudom, hogy 5 év alatt sokan megkedveltétek, de egy páran, még fújtok rá. Ezért is kérek bocsánatot a következő tettemért. - hirtelen fordult felém. A szívem azt hiszem kihagyott egy ütemet, ahogy rám nézett. - Bels, megtisztelsz azzal, hogy a feleségem leszel? - szemeibe könnyek gyűltek és nem érdekelt, hogy lányok ezrei látnak minket, vadul bólogatva futottam felé, és ugrottam nyakába.
- Igen. - elhúzódott tőlem, gyorsan megcsókolt.
-Lányok, bemutatom, a menyasszonyomat, Belen Faith-t. - mondta boldogan és a közönség felé fordított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése