- Bels, akkor megnézzük az állatkertet is? - sétált le a lépcsőn, Niall.
-Megnézhetjük, de nem lesz ma koncertetek? - kérdeztem, miközben mellém sétált, s összekulcsolta ujjainkat.
-Ma még betegek vagyunk, Zayn tényleg az. De, holnapra, már semmi baja nem lesz. - hadarta el gyorsan, és már kint is voltunk az utcán. Sietős léptekkel igyekezett az állatkert felé, mindenképp látni akarta a pingvineket.
-Niall, - sóhajtottam, nem egyszer magyaráztam el neki, hogy azok nem, azok a pingvinek - a Madagaszkár pingvinjei nincsenek a Central Parka-ban!
-De, akkor hol vannak? Madagaszkáron? - értetlenkedett továbbra is. Komolyan, néha rosszab, mint egy gyerek. Annyira értetlen tud lenni, hogy az már borzasztó.
-Néha, komolyan elgondolkozom, hány éves is vagy valóban - mondtam neki gúnyosan, mire csúnyán nézett rám. - Niall, fogd fel, azok a pingvinek nem léteznek!
-De, nekem Ők a példaképeim. - motyogta durcásan. Remek, tönkretettem egy gyerek gyerekkorát.
-Erre inkább nem mondanék semmit - kuncogtam. Megforgatta a szemeit, és a hatalmas állatkertben kezdett nézelődni.
-Nézd, Belen, vattacukor! - kiáltott fel és a rózsaszín ragacsot áruló nőhöz rángatott. - Egy málnásat kérek - mondta, akár egy kisgyerek, aki gyereknapra kap valami játékot. Ahhoz képest, hogy a bandában Harry a legfiatalabb, Niall és Louis a leggyerekesebb, még így 23- 25 évesen is. Miután megkapta csillogó szemmekkel nézte a rózsaszín csodát, majd hirtelen neki esett és 10 perc alatt végzett vele. - Merre menjünk még? Már voltunk, az oroszlánnál, a csimpánznál, a gorillánál, az elefántnál, a hamis pingvineknél - mondta csalódottan - és a delfinnél is. Mi van még? - kérdezte felém fordulva.
-Menjünk a hüllőházba - indultam el az épület felé, de mielőtt be léptem volna, megelőzött.
-Ne félj, megvédelek - mondta és még kacsintott is. Nem tudtam és nem is akartam leplezni a feltörni készülő nevetésemet.
-Nem félek. - röhögtem még mindig.
-Bels, ha már a pingvines álmaimat kinyírtad, legalább ezt hadd tartsam meg. - nézett rám kiskutya szemekkel. Azok a szemek, amiket az első perctől kezdve imádok, mert olyanok, mint a tenger Olaszország partjain. Hosszú ideig el lehet bennük veszni, és egyszer csak azt veszed észre, hogy beleszeretsz, de nem csak a szemekbe, hanem a tulajdonosukba is. Ennél nyálasabban nem fejezhettem volna ki az érzelmeimet Niall iránt.
-Rendben - kuncogtam és követtem az épületbe. Mikor kiléptünk a helyiségből a hasam,már fájt a nevetéstől. Minden állatra talált ki valami másik nevet. A kezünk továbbra is össze volt kulcsolva és azt ecsetelte, milyen állatot fogad örökbe, és mikor,és hogy fogja elnevezni.
-Szóval - próbáltam összegezni a dolgokat, amiket az előző 20 pecben zúdított rám. - lesz egy delfined, akit Phill-nek fogsz hívni, egy majmot, akit a bátyád után, Greg-nek nevezel el. Ééés, egy koalád, akit Doris-nak. - mosolyogva bólogatott, miközben a parkban sétáltunk.
-Ha szeretnéd, lehet egy pandám is, amit Belen-nek nevezek el.- mosolygott rám kedvesen. Megráztam a fejemet, és türtőzettem magam, mert hatalmas késztetést éreztem arra, hogy végig simítsak puha arcán. A tenyerem szinte égett a bőre után.
-Semmi szükség rá - motyogtam és a tavat kezdtem nézegetni. Azon kezdtem el filózni, hogy a kacsák milyen boldogok is lehetnek. Csak élik a kis világukat, néha-néha lebuknak egy halért, majd tovább úszkálnak. Szeretnék egy kacsát, vagy inkább szeretnék én is kacsa lenni.
-Bels, figyelsz te rám? - kérdezte, valószínüleg sokadjára, mert már a karját lengette előttem.
-Uhm, bocsi, csak elkalandoztam - mosolyogtam rá zavartan. - Miről beszéltél?
-Hát, öhm - vakargatta a tarkóját, majd a karonmál fogva lehúzott maga mellé a padra. Hüvelykujjával a kézfejemet simogatta nyugatás képpen. Magát nyugtatta.
-Niall, minden rendben? - simítottam végig arcán. Szorosan lehunyta a szemét és fejét még jobban nyomta a tenyeremhez. Felsóhajtott, megfogta a kezem és rákulcsolta ujjait. Zavartan nézegette kezünket, ami az ölemben pihent. Mint két kirakós darab, úgy illettek össze.
-Mondanom kell valamit - sóhajtott, egyre jobban szorította a kezemet. - Szeretlek, Bels - ahogy kimondta a szívem hevesebben kezdett verni, a tenyerem izzadt, a gyomrom, pedig összezsugorodott.
-N-nem szabad - dadogtam, de én sem hittem el. Szemeit szorosan lehunyta, élesen szívta be a levegőt.
-De, nem tudok mit csinálni. A fenébe is, a szabályokkal! - mormogta idegesen. - Akkor, majd jól titkoljuk - vetette fel az ötletet. Elmosolyodtam akaratosságán, közelebb hajoltam arcához, mire értetlenül nézett rám.
-És, be is bizonyítod? - kérdeztem pimaszul mosolyogva. Hitetlenül felnevetett, majd puha ajkai az enyémeken landoltak. Most is ugynazt éreztem, mint minden alkalommal. A lepkék repdestek, a szívem, majd' kiszakadt a helyéről. A nyakánál öleltem magamhoz, minél szorosabban.
Még beszélgettünk egy ideig, semleges dolgokról, és mikor zuhogni kezdett az eső, hazaindultunk.
Teljesen átázva és szétfagyva léptünk be a lakásba, ahol a többiek vártak minket.
-Hello - köszöntünk egyszerre, mosolyogva.
-Veletek meg mi történt? - nézett végig rajtunk Harry.
-Esik - motyogtam és felmentem a szobámba, hogy átöltözzek. A fürdőbe siettem, ahol gyorsan megfürödtem, majd felvettem a pizsamámat, ami azóta is Niall felsője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése