Nos, jó olvasást!
Love Ya,
En_Payne
°Belen Faith°
A turné már javában tart, a srácok ezerrel dolgoznak, Mara és én, pedig minden lépésüket követjük. Egy újabb koncertnek lett vége, a fiúk, már az öltözőkben ökörködnek, míg mi várunk rájuk, hogy végre hazamehessünk. Mivel New York-ban vagyunk a srácoknak nem béreltek szállodai szobát, egy részük nálam fog lakni, míg a másik részük Mara-nál. A húgom, már tűkön ülve várja, hogy megismerhesse a srácokat.
-Mehetünk - léptek ki az öltözőből, teljesen felöltözve, útra készen. Itt, New York-ban hatalmas a forgalom, ráadásul egyik fiúnak sincs itt a kocsija, ezért kénytelenek vagyunk taxizni.
Az autó lassan lefékezett az eddigi lakásom előtt, ahonnan Drake, már rég kiköltözött, csak a húgom lakik itt. Hangosan kacarászva szálltak ki a kocsiból, aminek következménye, az ajtóból kirohanó Loren lett.
-Belen - ugrott a nyakamba, s kishíján felborított - annyira hiányoztál, te hülye - nevetett és szorosan ölelt magához.
-Te is, manó - nevettem és nyomtam egy puszit az arcára - De, engedj el, mert soha nem ismered meg a srácokat.
-Tényleg, de menjünk be - indult el a ház felé.
-Kibírod addig? Mi lett veled? - hüledeztem nevetve.
-Sok a környéken a rajongó - oktatott ki. Ahogy meghallották a srácok, egyből behúzták fülüket- farkukat. -Most már biztonságban vagyunk - mutatott körbe, rég nem látott nappalimon.
XXXX
-Nagyon aranyos a húgod - mondta Niall, mikor már a szobában pakolásztunk. Louis és Liam mentek Mara-hoz Harry és Zayn maradtak, Loren legnagyobb örömére.
-Hosszútávon nagyon fárasztó - kuncogtam.
-Nem vagy álmos? - lépett mellém.
-Ennyire látszik? - nevettem el magam zavartan. Ez alatt az 1 év alatt, nagyon jól kiismert, úgy ahogy én is őt.
-Igen, menj aludni. Holnap koncert - sóhajtott, de szája szélében ott bújkált egy sejtelmes mosoly is.
-Holnap nem is lesz koncertetek - mondtam furán.
-Elég One Direction koncertet láttál már. Egy kismadár azt csicseregte, hogy odáig vagy egy Nirvana nevezetű bandáért. - vett elő a zsebéből két jegyet a holnapi Nirvana emlékkoncertre -persze Kurt Cobain nélkül-, a Madison Square Garden-ba. - Eljössz velem? - kérdezte félve.
-Persze - öleltem meg szorosan - Imádlak - ahogy kimondtam, úgy jöttem rá mekkora hülyeséget beszélek. Kikászálódtam az öleléséből és zavartan néztem félre.
Még Liverpool-ban volt egy ferde esténk.
A koncert végeztével a srácok bevonultak az öltözőbe, az estét tervezgetve. Mara-val halkan beszélgetve vártunk rájuk, majd nem sokkal később csatlakozott hozzánk Elanor és Perrie. Mosolyogva tárgyaltuk ki a koncert történéseit. Amint kész lettek a fiúk, egyből csatlakoztak hozzánk.
-Mi lenne lányok, ha elmennénk bulizni? - vetette fel az ötletét Louis, miközben átölelte El vállát.
-Hát, nem is tudom - kezdte Mara, de Liam leintette.
-Egy buli csak belefér - mosolygott rá kedvesen. Az igazat megvallva nem volt sok kedvem bulizni menni, de a többiek kedvéért mindent, ráadásul, ahova Ők mennek oda megyünk mi is.
-Rendben - sóhajtott. Nem szoktam annyira bulizni, mert nem érek rá. Nincs is sok ruhám.
-Ez, az! - örültek a fiúk. Niall együttérzően átölelte a vállam. Ő, sem szeretett bulizni.
A szállodába érve mindenki lázas készülődésbe kezdett. Megmostam a hajamat, majd laza hullámokat tettem bele. Felvettem az egyetlen ruhámat, ami nálam volt. Azt se tudom, miért. Nem is az én stílusom volt. Fekete volt, de csíkos. A csíkok pedig átlátszóak. A fenekem pont nem volt kint belőle, de a mellemiről, már nem mondanám el ugyanezt. Ahogy kiléptem a fürdből, Niall épp öltözött, háttal nekem, ezért csak az izmos hátát láttam. Mikor megfordult és meglátott, egy pillanatra tátva maradt a szája, de csak addig, amíg óvatosan végig mért.
-Azta - akadt el a szava, és látszott rajta, hogy nem akarja folytatni. Mindent elmondott.
-Nagyon rossz? - kérdeztem zavartan.
-Épp ellenkezőleg. Észbontó vagy - mosolygott rám, majd folytatta az öltözést. - Mehetünk? A srácokkal lent találkozunk - mondta és felém nyújtotta a karját, hogy karoljak belé.
-Muszáj lesz.
A szórakozóhelyen, már rengeteg ember volt, akik a zenét túlüvöltve próbáltak kommunikálni egymással. Kiscsapatunk keresett egy asztalt, majd mikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett, rendeltünk. Mindenki a legerősebb italokat kapta, hála Louis-nak.
A pia,már rendesen megtette a hatását. Niall-el egymásba gabalyodva táncoltunk. Ha eszemnél lettem volna, már rég Niall-t támogatnám vissza a szállodába, de nem voltam. Egyre szorosabban húzott magához, míg nem teljesen hozzá simultam.
-Eszméletlen jól nézel ki - suttogta. Nem hittem neki. Nem akartam. - Szeretlek - ha mással táncolna, másnak mondaná.
-Niall, részegek vagyunk - mondtam szomorúan. Nem hagyta, hogy folytassam, az ajkaimra tapadt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem semmit, ha azt mondanám nem élveztem piszkosul, ha azt mondanám nem akartam többet. Sokkal.
-Nem érdekel. Akkor is szeretlek! - motyogta két csók között. Azt vettem észre, hogy a hátam a hideg falnak ütközik. Átkaroltam Niall nyakát, ő pedig a derekamat ölelte körbe. - Menjünk - mondta és szorosan magához ölelt, így sétáltunk ki a szórakozóhelyről. A taxiban, már egyikőnk se tartózkodott a másiktól. Vadul falta az ajkaimat, majd hirtelen tért át a nyakamra.
Reggel egymás mellett ébredtünk. Mesztelenül. A fejemet fogva ültem fel, a takarót szorosan magam előtt tartva. Gyógyszert kerestem a táskámban, és amint megtaláltam be is vettem. Niall édesen szunyókált mellettem, és csak reménykedem benne, hogy Ő nem emlékszik a dologra. Nyögdécselve nyitotta ki a szemeit, és mosolyogva nézett rám. Lassan felült, mire a kezébe nyomtam a gyógyszert és megvártam, hogy kicsit magához térjen.
-Mennyire emlékszel? - kérdeztem félve. Mond, hogy semmire...
-Hát - vakargatta meg a tarkóját - asszem' mindenre. Te? - nézett rám.
-Én is - sóhajtottam.
Azóta sikerült normális emberek módjára megbeszélnünk a dolgokat, és mindeketten próbálunk felejeteni. Mondjuk, úgy elég nehéz, ha néha bevillan egy-egy kép, de túl lehet élni.
-Aludjunk - szólalt meg hosszas hallgatás után. Mindketten befeküdtünk az ágy két végébe, de egymással szemben. - Jó éjt, Bels! - motyogta, és már el is aludt.
Reggel arra keltem, hogy valaki a hátamat simogatja. Érintése után égett a bőröm. Niall.
-Bels, kellj fel! Elkésünk a koncertről - kuncogott. Szerettem, ha nevet.
-De, nem akarok - dünnyögtem a párnámnak.
-Muszáj lesz. 2 óra múlva kezdődik - mondta, és tovább simogatta a hátamat.
-Micsoda? - pattantak ki a szemeim - Mennyi az idő?
- Fél 4. Nagyon sokat aludtál. Jól vagy? - kérdezte kedvesen. Nyoma sincs a tegnap esti rossz kedvének.
-Persze, csodásan - mosolyodtam el kedvesen, és felálltam, hogy elmenjek öltözni. Igazából, kicsit fájt a fejem, meg kapart a torkom, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget. Gyorsan megfürödtem és felöltöztem, majd kiléptem a szobába.
-Még koncert előtt elmegyünk a McDonald's-ba kajálni, jó? - kérdezte. Bólintottam, majd felvettem a táskámat, és elfogadtam a felém nyújtott kezét. A házból kilépve éreztem, hogy fázom, de próbáltam leplezni. Na, most Niall vagy túl jól ismer, vagy én vagyok gyenge színész. Átölelte a vállamat és szorosan magához húzott. Már nem fáztam. Így sétáltunk egészen a mekiig, ahol az asztalnál is szorosan mellettem ült, ezzel melegítve, legalább a combomat. És, a szívemet. Nem sokat beszéltünk, többnyire azért, mert féltettem a hangomat, Niall meg... nem volt beszédes kedvében. Mikor végeztem, lassan felé fordultam, s néztem, ahogy a hatalmas hamburgerét eszi. Államat széles, izmos vállára támasztottam és onnan nézelődtem, körbe-körbe. Mikor végzett az afrikai lakosság 1 havi táplálékának elpusztításával, ő is felém fordult. Nem tudom, hogy került olyan közel hozzám, de tetszett. A szánk épphogy összeért, szemeim akaratlanul csukódtak le. Éreztem, hogy ugyanyúgy kapkodva veszi a levegőt, mint én. Egyik kezemmel a térdén támaszkodtam, a másikkal a hátát simogattam. Összeszedte a bátorságát és előrébb tolta a fejét, hogy megcsókolhasson. Persze, már többször is megcsókolt, de egyik sem volt az igaz, hisz', csak a rajongók miatt csinálta. Akkor is éreztem valamit, de amit most, ez annál sokkal jobb volt. A pillangók életre keltek a gyomromban, s vadul csapkodni kezdtek. Sajnos hamar elhúzódott, de nem látszott, hogy megbánta volna. Óvatos puszit nyomott a homlokomra, s felszisszent.
-Haza megyünk. Nincs vita! - mondta és felállt, majd megvárta, hogy én is kövessem. Minden vágyam volt a koncert, de eszembe sem volt ellenkezni vele. Talán, csak azért, mert még mindig az előző csókja járt a fejemben. Egyenesen befészkelte magát a gondolataim közé. Vajon miért csinálta? Megbánta? Én egyáltalán nem, sőt a liverpool-i estét, sem csak nem lehet köztünk semmi.
Észre sem vettem, de már a lakásomban voltunk.
-Menj fel a szobádba, és takarózz be rendesen! Mindjárt viszem a teát. - mondta és homlokon puszilt. - Meg a lázmérőt.
-Eszméletlen jól nézel ki - suttogta. Nem hittem neki. Nem akartam. - Szeretlek - ha mással táncolna, másnak mondaná.
-Niall, részegek vagyunk - mondtam szomorúan. Nem hagyta, hogy folytassam, az ajkaimra tapadt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem éreztem semmit, ha azt mondanám nem élveztem piszkosul, ha azt mondanám nem akartam többet. Sokkal.
-Nem érdekel. Akkor is szeretlek! - motyogta két csók között. Azt vettem észre, hogy a hátam a hideg falnak ütközik. Átkaroltam Niall nyakát, ő pedig a derekamat ölelte körbe. - Menjünk - mondta és szorosan magához ölelt, így sétáltunk ki a szórakozóhelyről. A taxiban, már egyikőnk se tartózkodott a másiktól. Vadul falta az ajkaimat, majd hirtelen tért át a nyakamra.
Reggel egymás mellett ébredtünk. Mesztelenül. A fejemet fogva ültem fel, a takarót szorosan magam előtt tartva. Gyógyszert kerestem a táskámban, és amint megtaláltam be is vettem. Niall édesen szunyókált mellettem, és csak reménykedem benne, hogy Ő nem emlékszik a dologra. Nyögdécselve nyitotta ki a szemeit, és mosolyogva nézett rám. Lassan felült, mire a kezébe nyomtam a gyógyszert és megvártam, hogy kicsit magához térjen.
-Mennyire emlékszel? - kérdeztem félve. Mond, hogy semmire...
-Hát - vakargatta meg a tarkóját - asszem' mindenre. Te? - nézett rám.
-Én is - sóhajtottam.
Azóta sikerült normális emberek módjára megbeszélnünk a dolgokat, és mindeketten próbálunk felejeteni. Mondjuk, úgy elég nehéz, ha néha bevillan egy-egy kép, de túl lehet élni.
-Aludjunk - szólalt meg hosszas hallgatás után. Mindketten befeküdtünk az ágy két végébe, de egymással szemben. - Jó éjt, Bels! - motyogta, és már el is aludt.
Reggel arra keltem, hogy valaki a hátamat simogatja. Érintése után égett a bőröm. Niall.
-Bels, kellj fel! Elkésünk a koncertről - kuncogott. Szerettem, ha nevet.
-De, nem akarok - dünnyögtem a párnámnak.
-Muszáj lesz. 2 óra múlva kezdődik - mondta, és tovább simogatta a hátamat.
-Micsoda? - pattantak ki a szemeim - Mennyi az idő?
- Fél 4. Nagyon sokat aludtál. Jól vagy? - kérdezte kedvesen. Nyoma sincs a tegnap esti rossz kedvének.
-Persze, csodásan - mosolyodtam el kedvesen, és felálltam, hogy elmenjek öltözni. Igazából, kicsit fájt a fejem, meg kapart a torkom, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget. Gyorsan megfürödtem és felöltöztem, majd kiléptem a szobába.
-Még koncert előtt elmegyünk a McDonald's-ba kajálni, jó? - kérdezte. Bólintottam, majd felvettem a táskámat, és elfogadtam a felém nyújtott kezét. A házból kilépve éreztem, hogy fázom, de próbáltam leplezni. Na, most Niall vagy túl jól ismer, vagy én vagyok gyenge színész. Átölelte a vállamat és szorosan magához húzott. Már nem fáztam. Így sétáltunk egészen a mekiig, ahol az asztalnál is szorosan mellettem ült, ezzel melegítve, legalább a combomat. És, a szívemet. Nem sokat beszéltünk, többnyire azért, mert féltettem a hangomat, Niall meg... nem volt beszédes kedvében. Mikor végeztem, lassan felé fordultam, s néztem, ahogy a hatalmas hamburgerét eszi. Államat széles, izmos vállára támasztottam és onnan nézelődtem, körbe-körbe. Mikor végzett az afrikai lakosság 1 havi táplálékának elpusztításával, ő is felém fordult. Nem tudom, hogy került olyan közel hozzám, de tetszett. A szánk épphogy összeért, szemeim akaratlanul csukódtak le. Éreztem, hogy ugyanyúgy kapkodva veszi a levegőt, mint én. Egyik kezemmel a térdén támaszkodtam, a másikkal a hátát simogattam. Összeszedte a bátorságát és előrébb tolta a fejét, hogy megcsókolhasson. Persze, már többször is megcsókolt, de egyik sem volt az igaz, hisz', csak a rajongók miatt csinálta. Akkor is éreztem valamit, de amit most, ez annál sokkal jobb volt. A pillangók életre keltek a gyomromban, s vadul csapkodni kezdtek. Sajnos hamar elhúzódott, de nem látszott, hogy megbánta volna. Óvatos puszit nyomott a homlokomra, s felszisszent.
-Haza megyünk. Nincs vita! - mondta és felállt, majd megvárta, hogy én is kövessem. Minden vágyam volt a koncert, de eszembe sem volt ellenkezni vele. Talán, csak azért, mert még mindig az előző csókja járt a fejemben. Egyenesen befészkelte magát a gondolataim közé. Vajon miért csinálta? Megbánta? Én egyáltalán nem, sőt a liverpool-i estét, sem csak nem lehet köztünk semmi.
Észre sem vettem, de már a lakásomban voltunk.
-Menj fel a szobádba, és takarózz be rendesen! Mindjárt viszem a teát. - mondta és homlokon puszilt. - Meg a lázmérőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése