2014. július 10., csütörtök

xChapter3-A barátnőm

Nos, megérkezett a 3. rész is. 2 szóval tudnám jellemezni: rövid, semmitmondó. Gondolkoztam azon, hogy hosszabb legyen a történet, de nem érzem úgy, hogy többet tudnék kihozni ebből. Majd a következő. ((Várható történet cím: Beside You [Harry Styles FF]))
Jó olvasást! xxxE.
(((Boldog szülinapot - itt is - az én kicsi öcsikémnek!)))

°Belen Faith°
2014. Június
Soha nem jártam még Londonban, de őszintén nem is vágytam ide. Tökéletes volt  New York és, néha-néha Milánó. Félig amerikaiként és félig olaszként "vegyesmodorú" vagyok. Az olaszok szabadok és felhőtlenek, az amerikaiak pedig a munka megszállottai. És, a kettőnek együtt nincs annyi jómodora, mint az angolnak egyedül. A megbízást is azért az amerikaiak kapták, mert az angolok túl kedvesek, ergó; bénák az ügynökök.
-Mara - ráztam meg a vállát, a mellettem szunyókáló lánynak. - Hé, Mara, túlélted! - mosolyogtam rá, mikor kinyitotta mogyoróbarna szemeit. Igazából Mara elképesztően szép lány, és valószínüleg ezzel Ő is tisztában van. Göndör, barna haja, barna szemei és barna bőre tökéltes harmóniát alkottak.

XXXX


-Ááá, Faith ügynök! - kiáltott fel egy idős, őszülő, kedvesen mosolygó nő, mikor beléptünk az állomás ajtaján. -Dickson ügynök, már nagyon várta önöket! Már a fiúk is megérkeztek. 16. emelet, jobbra a 4. ajtó. - mutatott a lift felé, ami pont a recepciós pulttal szemben kapott helyet. Bólintottunk, majd beszálltunk a liftbe.
-Miért van az, hogy az én nevemet mindenki tudja? - kérdztem széttárt karokkal Mara-t.
-Belen, Belen, Belen - ciccegett a nevemet ismételgetve - Aki a világhírű Elena és Bob Faith lánya, és Ő maga is tehetséges ügynök, 21 éves kora ellenére, igen nagy hírnévnek örvend - mondandója végén megvint a vállát és kisétált a liftből. Hitetlenül meredtem a lányra, majd mikor liftben várakozó Balts ügynök  - névjegykártya, ötletes- jelezte, hogy haladna utána siettem. Türelmetlenül topogva várta, hogy odaérjek.
-Mit pattogsz? - kérdeztem nevetve.
-Izguloooook - mondta elhúzva az "o" betűt. Megráztam a fejemet és benyitottam  az irodába.
-Jó napot! - köszöntünk egyszerre. Dickson egyből felpattant és elénk sietett.
-Faith ügynök! Nagy megtiszteltetés személyesen is megismerni Önt - nyújtott kezet - Charles Dickson
-Úgyszintén - mosolyogtam rá - Belen Faith.
-MacClinton ügynök, örvendek - nyújtott kezet Mara-nak. - Charles Dickson.
-Úgyszintén - Mara sem mutatott túl nagy rajongsást Dickson felé, mint ahogy az öreg sem. - Mara MacClinton.
-Ha készen állnak, akár kezdhetnénk is a küldetést -csapta össze tenyereit Mr.Dickson. Mara-val bólintottunk, majd átvezetett egy másik helységbe, ahonnan hangos kiabálás szűrődött ki.- Uraim, megérkeztek a hölgyek. Most  itt hagyom Önöket, hogy ismerjék meg egymást, főleg Payne és Horan. - nézett a két srácra.
-Szóval, én Belen Faith vagyok, Ő pedig Mara MacClinton - mutattam a mellettem álló, szinte lefagyott lányra. - Lehet, rosszul fog esni nektek, de nem igazán ismerem a bandát, és a nevekkel sem vagyok tisztában - hajtottam le a fejemet zavartan. Egy kezet éreztem meg az állam alatt, ami felemelte a fejemet. A gyönyörűséges kék szemek, egyből elvarázsoltak.
-Semmi baj, nem esik rosszul, sőt örülünk, hogy nem rajongók vagytok - mondta, mélyen a szemembe nézve. - Amúgy, én leszek a "barátod", Niall Horan - nyújtotta a kezét, de ahelyett, hogy elfogadtam volna, megöleltem. Nem lepődött meg, csak visszaölelt. Mikor elengedett, Mara, már szinte felengedett a sokkból.
-Ők, Harry, Liam, Zayn és Louis - mutatott végig a fiúkon Niall, miközben fél karral átölelte a vállamat. - Lehet egy személyesebb kérdésem? - fordult felém, a többiekkel nem is foglalkoztunk.
-Persze - mosolyogtam rá, először azóta, hogy itt vagyunk.
-Mi lenne, ha elmennénk egy vacsira, ahol megismerkedünk? - kérdezte - Ne vedd úgy, hogy nyomulni akarok! Na, nem mintha nem lennél, eszméletlenül szép, csak - próbált mentegetőzni, amit nevetve hallgattam.
-Hé, Niall nyugi!- tettem kezemet a vállára - Elmehetünk vacsorázni, legalább jobban megismerjük egymást, elvégre ki tudja mennyi ideig kell egy párt alkotnunk. És, nem tudod véletlenül, hogy hol is fogunk lakni?
-Mindenkinek van saját lakása, és te velem fogsz lakni, míg Mara Liam-mel, de nem sokáig maradunk a városban, mert indulunk a következő turnénkra, ahova természetesen jöttök ti is, mivel ez a dolgotok. - hadarta. Komolyan, neki soha nem áll be a szája?
-Meddig kell itt maradnunk? Szeretnék végre aludni, már legalább 48 órája ébren vagyok. - panaszoltam szörnyű gondomat. Nem vagyok egy kényes típus - vicces is lenne - de az alvás nekem mindennél fontosabb.
-Éhes nem vagy, mert arra gondoltunk a srácokkal, hogy elmehetnénk egyet kajálni? - nézett rám félve.
-Kicsit - kuncogtam - Mehetünk felőlem, csak Mr.Dickson-t kell megvárni. - sóhajtottam.

XXXX

-És, íme a vendégszoba - nyitott be, egy hatalmas szobába Niall. Miután megbeszéltük, hogy elég lesz, ha a turnén együtt alszunk, megkaptam a vendégszobát lakhelyül. - Nyugodtan pakolj ki, majd ráérünk utána vacsorázni menni. Addig foglalok asztalt - ahogy kimondta, már el is tűnt a saját szobájában, ami az enyémmel szemben volt. 
A szoba ízléses és gyönyörű volt. Az ajtó melletti és az ágy mögötti fal levendula színben pompázott, míg az ajtóval szembeni falon, egy hatalmas tükör volt, ami egyben ajtó is, a fürdőszobához, valamint az ággyal szembeni fal helyett, az egyik erkélyre kivezető ajtó és ablakok helyezkedtek el. Az ágyon a függönyhöz passzoló virágos párnák pihentek, gondosan egymás mellett, az ágy felett függő polcokon volt néhány kisebb tárgy elhelyezve. Fáradtan dőltem bele a puha ágyba és hunytam le a szemeimet, pár perc alvásra. 
-Hé, Belen - nyitott be Niall. Hangjára ijedten felkaptam a fejemet, s riadtan néztem körbe a szobában. - Oh, bocsi. Nem akartalak megzavarni - motyogta és már be is csukta volna maga mögött az ajtót. 
-Niall, semmi baj - kiáltottam utána. Visszafordult és vigyorogva nézett rám. - Mit szeretnél? 
-Csak szólni akartam, hogy 1 óra múlva indulunk - mondta és tényleg elhagyta a szobát. Lassan kikászálódtam az ágyból és a bőröndömhöz léptem, hogy valami elfogadható ruhát keressek. Miután megtaláltam gyorsan felkapkodtam magamra, majd egy gyors fésülködés után készen is voltam. Mivel Niall nem hagyott időt, úgy különösebben szét nézni, ezért felfedező túrára indultam.
A konyha nem túl nagy, talán, ha ketten elférünk ott. Az étkezőtől csak egy pult választja el, pont mint az étkezőt és a nappalit, ahol két hatalmas, fekete bőr fotel van elhelyezve, és erősen dominál a kék és a zöld. Az óriási tv mellett, és felett polcok vannak felfúrva, amik roskadoznak a könyvektől. A bejárati ajtó mellett van egy wc, és azzal szemben egy egész falas tükör. Elől van még egy vendégszoba, ami Niall elmondása szerint a fiúk használnak, ha már nincs erejük hazamenni, egy-egy buli után. A fal túlsó oldalán van Niall szobája, amihez ugyanúgy tartozik egy fürdő, de mellette van még egy. Azután, a nappali mellet, van az én szobám. A fárasztó túra után levágódtam a tv elé, és a csatornák között kezdtem keresgélni. Még, hogy a nőkre kell sokat várni. Valami unalmas műsort bámultam, mikor végre kilépett a szobájából Niall.
Szerencsére nem öltözött túl. Csak egy fehér Converse cipő volt rajta, valamint egy fekete farmer és egyszerű, kék póló.
-Te, már kész is vagy? - lepődött meg, mikor meglátott a kanapén vigyorogva.
-Mehetünk? - pattantam fel és gyorsan megigazítottam a szerelésem.
-Hölgyem - nyújtotta a kezét, hogy karoljak bele. Amikor elindultunk rettegtem attól, hogy nem fogunk jól kijönni, esetleg bunkó lesz, de hál' istennek, erről szó sincs. Gyalog mentünk, mert Niall szerint nincs túl messze a kajálda, ahol asztalt foglalt. Az utcán megbámultak egy páran, talán azért, mert Niall nem vette fel az "álcáját", csak egy napszemüveget.
Mikor megálltunk az "étterem" előtt, kitört belőlem a nevetés.
-Mi a baj? Nem tetszik? - aggodalmaskodott Niall. Megráztam a fejemet, és mutató ujjammmal jeleztem, hogy időt kérek.
-A McDonald's-ba, mióta kell asztalt foglalni? - kérdeztem nevetve, mikor már az asztalunknál ültünk. Megvallom feszélyezett a lányok szúrós pillantása, de tűrtem. Niall kedvéért és a munkámért.
-Ez a kedvenc asztalom! - kiáltott fel, ezzel mentve magát. Elnézett a hátam mögé, majd alig láthatóan elhúzta a száját és visszanézett rám. - Nem baj, ha ide jönnek a rajongók?
-Nem - ráztam meg a fejemet mosolyogva. Abban a pillanatban legalább 10 lány jelent meg az asztalnál és furcsálva méregettek.
-Niall, ki Ő? - mutatott rám, egy barna hajú, kedvesnek tűnő lány.
-A barátnőm, Belen - válaszolt neki mosolyogva. 

1 megjegyzés: